Irodalom & Matek Év Végi Záródolgozat Anyagai.

Idei Fogalmak:

 

Reneszánsz
Renaissance - újjászületés. Olaszországból indult ki. A XV. század közepétől a XVI. század közepéig élte virágkorát. Az ókori görög kultúra értékeinek felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát. A reneszánsz a korában egyetemes stílusirányzat volt. Szerves része a humanizmus, ami a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel ez szorosan összefüggött az ókori irodalom értékeinek kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent. Híres alakjai: Giotto (festő), Dante, Petrarca, Boccaccio, Villon, Balassi Bálint, Janus Pannonius.

Humanizmus
emberiesség - világnézeti, erkölcsi fogalom, olyan értékrendszer és magatartás, amely az ember sajátosan emberi tulajdonságainak kibontakozását segíti elő - művelődéstörténeti értelemben a reneszánsszal egyenlő.

Reformáció
a XVI. században keletkezett vallási megújulás, amely a római katolikus egyháztól elszakadt protestáns egyházak létrejöttéhez vezetett. Legfontosabb tanításai, hogy a hit forrása a Biblia, a hit általi üdvözülés. Elvetették a böjtöt, a misét, a fülbegyónást, a szenteket, a szerzetességet és a cölibátust. Magyarországon a német polgárok között terjedt el először. 1526 után az egyház meggyengülése, a zavaros politikai viszonyok és a törökök közömbössége kedvezett az új hitnek. Erdélyben, a Tiszántúlon főleg a kálvinizmus terjedt el. A XVII-XVIII. századtól kezdve visszaszorult az ellenreformáció hatására.

Barokk

A barokk irodalom a katolikus megújulás jegyében született, noha nagy műveket alkottak egyes protestáns szerzők is. Az irányzaturalkodó műfaja a korban non plus ultrának tekintett eposz. Tasso Megszabadított Jeruzsálem című, keresztes hadjáratok idején játszódó műve monumentális alkotás, az egész kereszténység hőskölteménye. Szintén vallásos témában alkotta meg két, víziókkal telt eposzát (Az elveszett Paradicsom, A megtalált Paradicsom) a protestáns John Milton, Oliver Cromwell titkára. Ezekben az alkotásokban tetőzik a barokk heroizmus, a kozmikus mitológia, a végletekig fokozott vallásosság. Az eposzok hősei többnyire Krisztus bajnokai (athleta Christi).

A barokk dráma is jelentős volt, elsősorban a „katolikus királyok" (például a fanatikus hívő II. Fülöp) Spanyolországában, ahol a barokk építészet és szobrászat is hatalmas jelentőségre tett szert. Lope de Vega vagy Calderón patetikus, mozgalmas műveiben mindig a katolikus lovagi erények és a becsület győz.

A regény továbbra is virágzó műfaj maradt: egyfelől a követhetetlenül bonyolult cselekményű, fantasztikus közegben játszódó lovagregények (például az Amadís-regény), másfelől a talpraesett, alvilági csavargók történeteit feldolgozó pikareszkek voltak kelendőek. Ezek a történetek még mindig egymástól független, általában variálható elhelyezkedésű epizódokból állnak, ám a főszereplő személye már összefogja az egyes kalandokat.

A lovagregények és pikareszkek – már a korban is jelentkező – hátránya az volt, hogy egy idő után nem lehetett tovább fokozni az izgalmakat, az alkotók nem tudtak az előző művektől sokban eltérni, így unalmassá, népszerűtlenné válhattak. Ennek tanúbizonysága a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása, a lovagregény paródia Don Quijote, Miguel de Cervantes műve. Nem csak a barokkos illúziókeltés, vagy a kíméletlen kritikai szemlélet miatt fontos mű a kétrészes regény, hanem azért is, mert a hős jelleme változik, fejlődik, ami a lovagregények esetében nem figyelhető meg.

A barokk költészet nem képviselt nagy jelentőséget. Nyelvezete patetikus, fennkölt, hasonlóan a versekben foglalt érzelmekhez. Legfőbb képviselője a spanyol Góngora, de a nagy dráma- és eposzköltők is alkottak lírai műveket.

Rokokó

A rokokó irodalom a kései barokk és a felvilágosodás tendenciáival egy időben alakult ki. Egyes szerzőknél egyszerre jelenik meg a modernebb irányzatokkal, a szentimentalizmussal és a klasszicizmussal, mint az ifjú Johann Wolfgang Goethe és Csokonai Vitéz Mihály életművében.

Legfőbb tárgyköre az epekedő szerelem, melyhez finom erotika társul. Felhasznál mitológiai alakokat, elsősorban amoretteket, puttókat, a virágok és a tavasz istennőjét, Flórát és az ifjúság istennőjét, Hébét. Jellegzetes motívum a virágzó kert, a csillagos ég. Általában elmondható, hogy mindent az ember köré miniatürizál. Fokozottan megjelennek az érzékelés benyomásai: finom illatok, a naplemente színei, édes ízek; mindez életigenlést sugall.

A verselésben csilingelő rímek, stilizált formák, szimultán ritmus, zeneiség a rokokó eszköztára.

Klasszicizmus

A klasszicizmus a 18. század második felétől a 19. század közepéig uralkodó stílustörténeti korszak és korstílus. Neve a latin classis szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának. A klasszicizmus szellemi hátterét a felvilágosodás korában kialakult polgári kultúra adta, amely természetességre, a jelenségek ésszerű magyarázatára törekedett. Teljes diadalra a francia forradalom segítette, melynek vezetői előtt a görög demokrácia példája lebegett. A mindennapi életben is divatba jött az antik kultúra, a női ruhaviseletben éppúgy, mint a bútorkészítésben. A napóleoni klasszicizmust empire stílusnak is nevezik. A klasszicizmust néhány országban neoklasszicizmus néven ismerik (például angol neoclassicism), míg nálunk ez a kifejezés a 19. század végétől, a historizmus keretében divatossá vált „új-klasszicizmust” jelenti. Nem keverendő össze a 20. századi képzőművészeti irányzattal, mely szintén neoklasszicizmus néven ismert.

Sturm und Drang (vihar és vágy)

A racionalizmus kritikája, nem követ mintákat, szabadon alkot, titánizmusának eszményképe a görög mitológia Prométheusza.

Szentimentalizmus

A szentimentalizmus (az érzékenység művészete) irodalmi irányzat és stílus, érzelmi lázadást fejez ki a feudalizmus embertelen erkölcsei ellen, az egyéniség boldogulását gátló merev hierarchiával szemben. Időszaka kb. 1750—1830 közé esik.

Felvilágosodás

17-18.sz. eszme áramlata; a 17. sz. Angliában alakult ki. a mozgalom képviselői a gyors, radikális átalakulás helyett reformokra törekedtek, ellenezték a forradalmi átalakulást. Küzdött a tudatlanság, a vallási türelmetlenség, a feudális rend ideológiája és intézményei ellen. Klasszicizmus és szentimentalizmus főbb szerepe.

Regények:

- kaland: a szereplők nem változnak, kalandok láncolata

- levél: személyes hangvételű, levélszerű legény

- tézis: egy állítást bizonyít vagy cáfol

- történelmi: egy múltbeli kor társadalmának, gondolat- és érzésvilágának kérdései állnak

- verses: a romantika egyik jellemző műfaja, de a realizmusra jellemző jegyekkel bír

- lovagregény: prózai lovageposzok, inkább érdekes, szórakoztató, kalandozó

Elégia

Minden hosszabb, disztichonban írt költemény.

Epigramma

Disztichonban írt, rövid, pár soros költemény,sírfeliratokból ered, csattanója van.

Barokk eposz:

Népek, nemzetek sorsát befolyásoló esemény, ezt felnagyítja, túloz, a hit áll a középpontban.

Enciklopédia

A tudás és a felvilágosodás eszméinek lexikonszerű összefoglalása, szócikkekből áll.

Fiktív levél

Levél formájú napló, nem elküldött.

Oximoron

Ellentmondásos jelentésű szavakat kapcsol össze.

Búcsúvers (Episztola)

Alkalmi költemény, témája a szeretett személytől vagy környezettől való elválás.

Novella

Tömör történet, térbe, időben szűk, kevés szereplőt mozgat, sorsdöntő fordulat, csattanó.

Szonett

14 soros, kötött versforma, petrarcai: 2*4 soros+2*3 soros strófából áll, 11 szótagos.

Ballada

Lírai versforma, 3 db 8 soros versszak+ 1 db 4 soros ajánlás, refrénnel zárul.

Figura etymologica

Szóismétlés, azonos tövű, de eltérő szófajú vagy toldalékolású szavak kerülnek egymás mellé.

Metafora

Egy fogalmi és egy képi elem összekapcsolása, nem magától értetődő.

Balassi-strófa

Balassi Bálint Júlia költeményeinek kifinomult stílusa, ritmikája, újszerű strófaszerkezete.

Szimultán verselés

A vers sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen is skandálni.

Asszonánc

Magánhangzós rím, ahol csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók legfeljebb csak rokonok.

Alliteráció

Betűrím. 2 vagy több egymás után következő szó kezdő hangjának egyezése.

Enjambement

Az a poétikai jelenség, amikor az egyik verssorban kezdődő mondat tovább folytatódik a következő sorban, esetleg sorokban. Ezáltal a költemény nyelvi és metrikai tagolása eltér. Átvetésnek nevezzük, ha az áthajló mondat a sor elején ér véget. Hátravetés az, ha a mondat a sor végén kezdődik. Sajátos esete az enjambement-nak, amikor az áthajló sor egy újabb versszakban folytatódik (szakaszugrás), és az, amikor mindössze egy szótag kerül át az új sorba (szóáthajlás).

Hangnemek

- groteszk: összetett esztétikai minőség: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Elnevezése az olasz grotta barlang szóból ered.

- irónia: olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom. Az irónia eszköze lehet a szokásostól eltérő kontextus, kiejtés vagy más akár nem verbális gesztus is.

- pátosz: retorikai, stilisztikai kifejezésmód, amely szélsőséges jelentésű szavakkal, ellentétekkel, halmozással, fokozással érzékelteti a szerző (vagy a szereplő) elkötelezettségét tárgya iránt.

Drámai költemény

Az irodalomban a romantika sajátos keverékműfaja.
A drámai költemény sajátos formában írt költői mű, melyben a drámaiság a gondolati lírának van alárendelve.
Az ilyen műfajú művek általában az emberiség, a filozófia nagy, végső kérdéseivel foglalkoznak, ezért emberiségdrámáknak is nevezzük őket.

Reneszánsz dráma

Nem a vallásos ismeretterjesztés a fő cél hivatásos, hanem társulatok alakítása és nyilvános színházak építése.

Klasszicista dráma

Felrúgják az Arisztotelész szerint kidolgozott hármas egység elvét, tehát az egy idő, egy hely és egy történeti szál elvét. A hármas egység felrúgása erősen befolyásolta a színművek sajátosságait: mély szenvedélyeket rejtő nyugalom és összefogottság, kristálytiszta stílus és szerkesztésmód, formai és gondolati tisztaság jellemezte a műveket, melyek többnyire a szenvedélyek, konfliktusok végső kirobbanását jelenítették meg. A drámákban jellemző szereplő a bizalmas, akinek majdnem mindenki elárulja kis titkait, és nagyban irányítja a cselekményt tanácsaival.

Óda

A himnusszal rokon,fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű, bonyolult ritmikájú és felépítésű, terjedelmesebb lírai költemény.

Létösszegző vers

Jellegzetes lírai verstípus, amely a művész saját egyéniségfejlődésének értelmezésére és értékelésére tesz kísérletet.

Röpirat

A röpirat vagy pamflet olyan nyomtatvány (füzet, könyv), amelyet abból a célból terjesztenek, hogy a közvéleményt valamely ügyben, akár mellette, akár ellene, befolyásolja, fő jellemzője ezért az aktualitás.

Helyzetdal

A dal azon formája, amelyben a költő magát egy másik személy (leginkább népies alak) helyzetébe képzeli, vagy saját érzelmeit egy másik személy nevében adja elő.

Idő- és értékszembesítő verstípus

Az egyes idősíkokhoz különböző értékek tartoznak, és gyakran az idő hármassága az egyén életútjának tapasztalataival egybevetve jelenik meg. Az idő-és értékszembesítés az értékek fogyatkozását mutatja ki, legtöbbször az értéktelített múlt kerül szembe az értékvesztett jelennel.

A nyelvújítás

VIII. század végére az elmaradott gazdasági-társadalmi viszonyok, az elnémetesí­tő törekvések közepette felsejlett a nemzeti önébredés kibontakozásának lehetősége Magyarországon. A francia felvilágosodás eszméi - elsősorban Bécsen keresztül (ma­gyar testőrírók szolgálata a császári udvarban) - elterjednek hazánkban, s egyre erő­sebb lesz az igény: a tudományoknak és az irodalomnak anyanyelven kell megszólal­niuk. A legkiválóbb írók és költők felismerték, hogy a nemzeti függetlenség és a társa­dalmi fejlődés ügye nem léphet előre fejlett nemzeti nyelv nélkül. Bessenyei fellépése a magyar művelődéspolitika fejlesztése érdekében (Magyarság című nyelvművelő programjával – 1778 (röpirat)) mozgalommá erősödik. Ily módon vált a magyar felvilágosodás korának egyik legfontosabb eseményévé az egész magyar közéletet átfogó (látens politikai) mozgalom - a nyelvújítás. A nyelvújítás nem más, mint - a nyelvfejlesztés átlagosnál nagyobb társadalmi igénye alapján - elsősorban avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek)tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb megformálhatósága érdekében. Efféle nyelvújítás Nyugat-Európá­ban már korábban lezajlott, s ezekre a felvilágosodás nyelvművelői mintaként is tekin­tettek (Kazinczy például a német mintát követte). Bár nyelvújításon a magyar művelődés történetében általában azt a néhány évtized­re (1790-1820) kibontakozó mozgalmat értik, amelyben a magyar nyelvről vallott né­zetek ütközése helyettesítette a nem engedélyezett politikai küzdelmeket, a nyelvújítás valójában mintegy száz esztendeig, Bessenyei fellépésétől (az 1770-es évektől) egé­szen a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott. Az újítások célja a magyar szó­kincs bővítése, az idegen szavak magyarral való helyettesítése, a stílusújítás, végső so­ron pedig az európai szintűtudományos és kulturális eredmények egységes nemzeti nyelven való megszólaltatása volt. Az írók már megfogalmazták: az anyanyelv és a nemzet ügye szorosan összekap­csolódik - „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem" - írja Bessenyei György a Magyarság című röpiratában. Központi kérdéssé a magyar nyelv jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele lett. Először az 1790-91-es országgyűlésen terjesztették elő nyelvi követeléseiket a magyar rendek, de a magyart államnyelvvé majd csak az 1844. évi országgyűlés tette. Bessenyei nyomdokain nemcsak szépírók (Dugonics András, Baróti Szabó Dá­vid, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc stb.), hanem szakírók is (Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály - növénytan; Révai Miklós ­nyelvészet; Bugát Pál - orvostudomány stb.) sürgették a nyelvfejlesztés ügyét, mi több, ők maguk is - tanulmányozva a korábban lezajlott francia és német nyelvújítást ­új szavak tömegeit gyártották. Az új szavak gyártása sok tekintetben az idegen szavak magyarosításáért folyt. Az újítás képviselői az ún. neológusok voltak, akik vallották, hogy a nyelvet „fokról fokra mívelés által" kell emelni, s e jog elsősorban a költőket illeti, akiknek „gyakran még a grammatikai regulát is félre kell vetniük", ha „csinosan" és energikusan akarják gondolataikat kifejezni. A neológus alapelv tehát: tudatosan be kell avatkozni a nyelv életébe. Egyre-másra jelentkeznek azonban először csak a „szertelen szófaragások" elleni bírálatok, majd a nyelv túlzó féltését tükröző írások, amelyek óvnak a beavatkozástól - féltve a magyar nyelv hagyományait. A régi állapotok féltői a maradiaknak bélyeg­zett ún. ortológusok voltak, akik - hogy a magyar nyelv „rontását" megakadályozzák ­közreadták a Debreceni Grammatikát (1795), amely alapelveiben azt tükrözi, hogy a magyar nyelv fejlődésének alapja állapotának változatlanul hagyása, mert úgymond „új és többnyire hamis kohókban vert szóknak formálásával a tiszta szép nyelv mint­egy megszeplősíttetik". Ekkorra már Kazinczy Ferenc került a nyelvújítási mozgalom középpontjába, aki szervező munkájával, kötetekre rúgó levelezésével szellemi központtá tette a Zemplén megyei Bányácskát (amelynek ő maga adta a Széphalom elnevezést). Kazinczyt poli­tikai múltja (akkoriban szabadult ki a Martinovics-féle összeesküvés miatt a börtön­ből), írói és szervező, irányító munkássága a neológusok vezérévé avatta. Az ortológia ellen a Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményének közrea­dásával (1811) lendült támadásba, s több más művében is csapásokat mért a nyelvújí­tást ellenzők táborára. Vallotta, hogy „a nyelv művelése a szépíró joga, aki nem ismer más törvényt, mint azt, hogy írása szép legyen. Valami ezen igyekezetét segíti, az neki mind szabad; akár engedi a grammatika és a szokás, akár nem... Az író barátja a nyelv­nek, nem pedig ellensége, mívelője, nem pedig pusztítója, nem rontója, de építője". Szerinte idegen szépségeket nem kell elutasítani, hanem meg kell tűrni, s el kell tanul­ni az idegen hajlékonyságot. Az ortológusok válasza a Mondolat című gúnyirat volt (1813), amelyben nevetsé­gessé tették a nyelvújítók túlzásait, megcélozva vezérüket, Kazinczy Ferencet is. A gúnyirat elejére Kazinczy megkoszorúzott torzképét tették, amint szamárháton lovagol a Parnasszus felé, őt magát nevének anagrammájából Zafyr Czenczi-nek nevezve. Ma­gában a gúnyiratban számos sikertelenül megújított szót gyűjtöttek össze, s durván gú­nyolták a neológus vezért. Kazinczy társai közül Szemere Pál és Kölcsey Ferenc adta közre a neológusok válaszát Felelet a Mondolatra címmel (1815). E mű stílusparódia a parlagias, terjen­gős előadásmód és a Debreceni Grammatika ellen. A vita ezzel nem zárult le a két tábor között. Röpiratok, magánlevelezések, egyéb kiadványok fejezték ki nemtetszésüket egyik vagy másik felfogás ellen. Az írók közül azonban Csokonai, Bajza, Révai stb. a megújított nyelven írnak, s az ortológusok min­den ágálása ellenére diadalra viszik a nyelvújítás ügyét. Maga Kazinczy belátja, hogy a nyelvújítás szándékával a nyelvhez nyúlni csupán tudós mérséklettel lehet, elismeri a túlzások helytelenségét, bevallja tévedéseit. Közzéteszi a nyelvújítási harcot lezáró írá­sát, Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címmel (1819), amelyben ki­mondja „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind". Maga Kazinczy gyakorlati nyelvújító is volt. Nevéhez fűződnek alak, hölgy, pon­gyola, ácsorog, árny, dölyf, kedvenc, csalogány, légyott, évszak, emlékkönyvstb. sza­vaink. A gyakorlatban a nyelvújítás főként a szókincs hiányosságait óhajtotta kiküszöböl­ni, és minden eszközt felhasznált idegen szók magyarítására. A magyar szókészletet az alábbi eljárásokkal bővítették:

- Nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé: betyár, burgonya, hullám, idom, kamat, bútor stb.

- Régi szavakat elevenítettek fel: aggastyán (az Ágoston személynévből), fegye­lem stb.; felújítottak régi személyneveket is, pl. Béla, Gyula, Zoltán, Géza.

- Idegen szavakat alakítottak át, pl. a latin balanea bálna lett, a német Leipzig pedig Lipcse.

Új szavakat alkottak

- szóképzéssel, felhasználva az -ng; -lagl-leg; -ít; -z; -kozik/-kezikl-kőzik igeképző­ket, pl. borong, érzeleg, lazít, tanulmányoz, építkezik stb.; az -alomi-elem; -mány/-mény; -at/-et; -ákony/-ékeny; -g; -ály/-ély; -ány/-ény; -zat/-zet névszóképzőket, pl. történelem, tengerész, állítmány, körzet, folyékony, adag, szenvedély, példány, alap­zat stb.

- szóvégek megelevenítésével: a -c, -nc; -dal-de elevenedik meg a kegyenc, újonc, cukrászda, szálloda, lövölde szavakban.

- szóelvonással (szóelemek szó végéről való elhagyásával) nyerték a kapáiból a kapa, az árnyékból az árny, a tarútból a tan, a vizsgáiból a vizsga szavakat.

- szócsonkítással (szóvégek önkényes elhagyásával) nyerték a címerből a cím, a zömökből a zöm, a gyámból a gyár szavakat.

- szóösszetétellel pl. búskomor, folyóirat, szemüveg stb.; német hatásra idegenszerű összetételeket is létrehoztak pl. jogerős, iskolaköteles.

- Nem ritka módszere a szóte­remtésnek az ún. szócsonkításos összetétel, pl. a híg + anyagból született a higany, a levegő + égből alakult a lég, a könnyű + elméjűből pedig a könnyelmű.

Örvendetes, hogy a nyelvújítási szavak milyen gyorsan gyökeret vertek a magyar nyelvben. Mindmáig mintegy tízezer szó van használatban belőlük. Vörösmarty, Pe­tőfi, Arany stb. már természetesen használták ezeket a szavakat és az új stílust, amely jobban simult a gondolati tartalomhoz. A nyelvújítás voltaképpen a magyar irodalmi nyelv egységesülésének aktív, mozgalommá kiteljesedett szakasza volt. A táji irodalmi nyelvváltozatokban a nyugati és az északkeleti változat ez idő tájt vívta meg egymás­sal végső harcát, s így a nyugati (vagy dunai) nyelvváltozat kiszorulva átadta helyét az északkeletinek. Ebben szerepet játszottak elsősorban az írók Kazinczy vezetésével, de nem kevésbé a nagyhagyományú kelet-magyarországi iskolák, a sárospataki és a deb­receni kollégiumok. A helyesírás egységesítéséért harc folyt Révai Miklós és Ver­seghy Ferenc között is, amit az emlékezet ,jottista-ypszilonista háború"-ként ismer.Eszerint a kiejtés szerinti írásmódot, a Verseghy képviselte „lánya, haggya, kertye"­féléket kiszorította a Révai támogatta szóelemző írásmód, azaz a „látja, hagyja, kert­je" -félék. A normatív irodalmi nyelv megszilárdulásában fontos szerepe volt a Tudós Társa­ság helyesírási szabályzatának (A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai - 1832), majd pedig A magyar nyelv rendszerének (1846). Az 1872-ben meginduló Magyar Nyelvőr című folyóirat pedig - mint címe is mutatja - kiegyensúlyozó sze­reppel őrködik a magyar nyelv hagyományainak és újszerű jelenségeinek rendszere fö­lött.

http://www.freeweb.hu/wenczel/ny/nyelvujit.html

 

Az előző évi fogalmak... Mert sajnos azok is kellenek -.-

Líra:

Monológ jellegű, érzelmi-hangulati- gondolati tartalmában a személyesség gyakori, jelen idejű beszéd, kötött beszéd(ritmus, rím), szigorú szerkesztettség, szókép- és alakzathasználat, rövid terjedelem

Epika:

Elbeszéléssel szerveződő, monologikus szöveg, narrátor, történetet beszél el, a cselekmény több szálon fut, múltban történt, ok-okozati viszonyok, jelképes, utalásos szövegvilág, rövidebb és hosszabb is lehet

Dráma:

Párbeszéd, szerzői utasítások, kölcsönösen létesített viszony a szereplők között, dinamikus, a jelenben változó viszony, előadásra szánt, korlátozott terjedelem

Mítosz:

Mősei héroszok, a világ megértése és magyarázata, oknyomozó

Mitológia:

Mítoszok összessége

Archetípus:

Mitologikus, szimbolikus képzeletek, melyek az emberiség ősi tapasztalatait rögzítik

Eposz:

Verses formájú, elbeszélő műfaj, témája magasztos, hősei rendkívüli képességekkel bírnak, isteni erőkkel támogatva az egész közösség számára sorsfordító tettet visznek végbe

Eposzi kellékek:

- segélykérés: az eposz kezdősora, az elbeszélő a múzsát szólítja

- tárgy megjelölés: a mű témájának előrevetítésével az elbeszélő megjelöli hogy minek az elbeszéléséhez kéri a múzsa támogatását

- dolgok közepébe vágó kezdés: mindig a hallgatóság által kért részt adták elő az eposzból

- katalógus: a küzdő felek felsorolása valamilyen szempont alapján

- epikus hasonlat: ez teszi színessé a történetet

- állandó jelző: a jelző és a jelzett szó kapcsolata állandósul

- toposz: közismert költői kép, mindig ugyanazt jelenti

- mitológiai apparátus: az emberi világ eseményeit isteni döntések irányítják, illetve isteni közreműködés segíti vagy akadályozza

- késleltetés: feszültségkeltő eszköz, egy fontos hír késve jut el az érintetthez

- előreutalás: később bekövetkező fontos eseményre való utalás

- időmértékes verselés: rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása, időegysége a mora, alapegysége a versláb

Hexameter:

Hat verslábból álló időmértékes sorfajta, az első 5 daktilus, 6. trocheus/spondeus, 13-17 szótag.

Időmértékes verselés

Rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása, időegysége a mora, alapegysége a versláb.

Kardalköltészet

Csoportosan, énekléssel, tánccal előadott mű.

Himnusz

Valamilyen istenség, eszme dicsérete.

Szapphói strófa

3 szapphói, 1 adoniszi sorból áll.

Dal

Egynemű érzéseket, hangulatokat egyszerű formában megszólaltató lírai műfaj, szubjektív,rövid terjedelem, strófaszerkezet.

Konfliktusos dráma

A drámai alaphelyzetből adódó konfliktus leküzdése a fő cél.

Tragikum

A tragédia uralkodó esztétikai minősége.

Katarzis

A konfliktus feloldását a befogadóra tett hatás felől értelmezőesztétikai kifejezés.

Ekloga

Hexameterekben írt, a békés pásztori élet idilli életérzéseit kifejező lírai vers.

Idill

Az eszmény, mint megvalósult tartalom, a boldogság és öröm forrása jelenik meg.

Gondolatritmus

A tartalom művészi  elrendezésének céljait szolgáló gondolatalakzatok egyik formája, a mondatok ismétlésével hozza létre a szöveg ritmusát.

Vallomás

Gyónással rokonságban álló lelki önéletrajz, középpontja a vallomást tevő lelkének belső történései állnak.

Intelem

Meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú beszéd, tanító-nevelő szándékú szellemi hagyaték.

Geszta

Összefüggő, kiszínezett előadásban mutatta be egy-egy nép, ország, uralkodóhát történetét.

Legenda

Prózai, ritkábban verses formájú epikus műfaj, amely a vallási szempontból fontos személyek életét és csodaélményeit a példaadás, lelki épülés szándékával beszéli el.

Lovageposz

Magasztos célokért vívott hősi harcokról szóló verses, énekelt, később olvasott lovagi elbeszélések voltak.

Trubadúrköltészet

A nő a központi, felsőbbrendű lény.

Minnesängerek

Német énekes lovagok.

Vágáns

Lázadó, szellemileg független értelmiségiek.

Tercina

Hármas rímmel összefogott, háromsoros strófákból álló vers, 10-11 szótagos jambusok, aba-bcb-cdc-ded rímképlet.

Allegória

Költői képben, képsorban megjelenő gondolatalakzat, kettős jelentése van

Haláltánc

A megszemélyesített halál táncba viszi az embereket.

Paradoxon

Látszólagos ellentmondás.

Ütemhangsúlyos verselés

Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása.

Komlex költői kép

Több képszerű stíluselem kapcsolatának alakzata gyakran egy metaforában rejlő tartalmi és képi lehetőségeket bontja ki.

Életkép

Mindennapi helyzeteket örökít meg, közös sajátosságok.

 

Finished