Irodalom & Matek Év Végi Záródolgozat Anyagai.

A reneszánsz általános jellemzői az irodalomban és a képzőművészetekben:
(1. téma)

A reneszánsz előtt az olasz nyelv nem számított irodalmi nyelvnek Itáliában. Csak a 13. században kezdtek az itáliai írók anyanyelvükön írni a latin, a francia vagy a provanszál helyett. Az 1250-es évek azonban komoly változást hoztak az itáliai költészetben a Dolce Stil Novo (Édes új stílus) megjelenésével, aminek fő ismertetőjegye volt, hogy inkább a plátói szerelemre helyezte a hangsúlyt az alázatos szerelemmel szemben. Az itáliai irodalomban tehát, különösen a költészetben komoly változások indultak el már évtizedekkel a reneszánsz igazi megjelenése előtt, és a művek növekvő számban kezdtek az olasz népnyelven megjelenni. Ezeknek a munkáknak a forrásai a vallási témák helyett nagy számban a kereszténység előtti ókori római és görög időkhöz nyúltak vissza, miután mindkét kultúrát mély hódolat övezte a reneszánszban, különösen a sötét középkornak nevezett időszak után. A legtöbb szerző ekkor megpróbálta beemelni munkáiba az ókori nagyságok módszereit és stílusát; a rómaiak között Cicero, Horatius, Sallustius és Vergilius, a görögök között Arisztotelész, Homérosz, Platón és Szókratész voltak a legversenyképesebbek. A reneszánsz irodalmat és költészetet a fejlődő tudomány és filozófia is nagymértékben befolyásolta. A humanista Petrarca, az új iskola megteremtője maga is kiváló költő volt, aki számtalan művet jelentetett meg. Latinul a pun háborúkról publikált, miközben az olasz anyanyelven szerelmes szonetteket írt viszonzatlan szerelmének, Laurának. Ezzel az elsők között volt, aki Itáliában szonetteket írt. Petrarca tanítványa, Giovanni Boccaccio is híres íróvá vált. Főműve, a Dekameron kerettörténetben száz történetet foglal össze tíz elbeszélő tollából, akik tíz éjjelen keresztül menekültek Firenze külvárosában a pestis elől. Petrarca és Boccaccio munkái komoly hatást gyakoroltak a későbbi angol Reneszánsz szerzőkre. A reneszánsz irodalomra a negyedik hatást a kereszténység, az ókori klasszikusok és a humanizmus új tanai mellett a politika gyakorolta. A politikai filozófus, Niccolò Machiavelli főművével, A fejedelemmel széles körben ismert szerzővé vált Itáliában és nyugati világban. A könyv nyomán kialakult „machiavellisztikus” jelző pontos jelentéstartalmáról ugyan megoszlanak a vélemények, de ettől függetlenül a szakértők abban egyetértenek, hogy több más reneszánsz munka mellett A fejedelem a mai irodalomra is komoly hatással bíró mű.

███████████████████████████████████████████████████████████████

A reneszánsz színház és dráma jellemzőinek bemutatása Shakespeare egy művén keresztül: (2. téma)

A shakespeare-i dráma jellemzői

Nem követi az arisztotelészi drámaelméletet és az ezen alapuló színjátszást, nem a görög hagyomány szerves folytatója. De rendkívül sokféle hagyományból merít, s felhasználja kortársai drámatechnikai és dramaturgiai újításait:

Senecatól veszi át a nagymonológokra való építkezést; a halállal szembenéző ember sztoikus nyugalmát.

A középkori drámából veszi át tér és idő szabad kezelését, a hangulati ellentételezést és a hangnemek kevertségét (Shakespeare-nél a műfajt mindig tragikum és komikum egymáshoz való viszonya és aránya dönti el).

Kortársai közül Thomas Kyd: Spanyol tragédia című műve, mint bosszúdráma a Hamlet előképének tekinthető. Marlowe-tól veszi át a nagyformátumú hősökre való építkezést és a verselést, a „blank verse”-t. (Jellemző, hogy drámáit új versformában, a tíz szótagos, időmértékes jambikus lejtésű, rímtelen „blank vers"-ben írta, s ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja.)

A jellegzetes shakespeare-i szerkesztésmód

Ugyanazon problémákat, emberi magatartásformákat, konfliktusokat más és más oldalról világítja meg, pl. a Hamletben:

Barátság (Hamlet -- Horatio, Hamlet -- Laertes, Hamlet -- Rosencrantz és Guildenstern).
Szerelem (Hamlet -- Ophelia, Claudius – Gertrud)
Az apához való viszony (Hamlet, Laertes, Fortinbras: apátlan nemzedék)
Az élet nagy kérdései (Hamlet, sírásó, Horatio)

Shakespeare Drámai művei

Shakespeare drámáit általában a következő módon csoportosítják: tragédiák, komédiák, királydrámák, színművek. (Ettől eltérő besorolások is léteznek, így például az angol nyelvű szakirodalom megkülönbözteti a „problémadrámákat" (mint például a Hamletet), és a kései komédiákat, vagyis a Shakespeare idejében „romance"-nak nevezett tragikomédiát.

███████████████████████████████████████████████████████████████

A barokk jellemzőinek bemutatása Zrínyi Miklós Szígeti veszedelem c. művén keresztül: (3. téma)

A 13-16. században a polgárság átmeneti megerősödése és az ellenreformáció, a katolikus egyház hatalmi harca volt a társadalmi háttere egy új stílusirányzat, a barokk kialakulásának. A barokk szó kagylót jelent, ami kifejezi a stílusra jellemző bonyolultságot és a benne rejlő csillogást. A korszak jellemzői a monumentalitás, a túldíszítettség, a pompa és a határvadászat. Úgy mint a többi, ez a stílusirányzat is nemcsak az irodalomban érvényesült, hanem a többi művészeti ágban is megjelent. Az ellenreformáció hívei mozgósították az építészeket, festőket és szobrászokat, hogy látványossá tegyék a katolikus katedrálisokat. Az volt a céljuk, hogy a templomba lépőt szinte lenyűgözze a nagy ragyogás, a pompa, a monumentalitás. A barokk hatás az irodalomban a művek stílusán és szerkezetén figyelhető meg. Különösen kedvelte a bonyolult összetételű, de áttekinthető körmondatokat, a patetikus stílust, a meghökkentést és a rímeket. Új műfajokat teremtett, fellazította a hagyományos műformák kereteit, új, sok részletből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő szerkezetet hozott létre. Ez utóbbi jellemző a barokk eposzra. A reneszánszot a magyar irodalomban is jó másfél évszázados barokk korszak követi, s ez a 17. század elejétől az 1770-es évekig, a felvilágosodás kezdetéig tart. Hazai képviselője Pázmány Péter és Zrínyi Miklós. Zrínyi 1646-ban tábornoki rangot nyer, majd egy év múlva horvát bán lesz. Családja s ő maga is a török ellen vívott harcokról vált híressé. Az államférfi és hadvezér életművének máig hatalmas részét jelenti írói termése is. Főbb művei: Az török áfium ellen való orvosság, Mátyás király életéről való elmélkedések és a Szigeti veszedelem. A 16. század második fele a végvárak ostromával telt el. Száz évvel később még mindig itt tartózkodnak a török seregek. Zrínyi Miklós ezt soha nem nézte jó szemmel, minden erejével ellenük küzdött. Mivel a Habsburgok segítségére nem számíthatott, ezért ő maga egy önálló nemzeti hadsereget akart létrehozni. Ennek népszerűsítésére példaképre volt szükség. Dédapja, a szigetvári hős erre tökéletesen megfelelt. Az ő emlékére 1645 telén megírta a Szigeti veszedelem című művet, amiSzigetvár 1566-os ostromát dolgozza fel. A Szigeti veszedelem műfaját tekintve barokk eposz. Az eposz az epika műnemébe tartozó, hatalmas terjedelmű elbeszélő költemény, rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva nagy, egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz végbe. Az eposz állandó elemei az eposzi kellékek: mint a segélykérés (invokáció), a téma megjelölése (propozíció), a dolgok közepébe vágó (”in medias res”) kezdés, a seregszemle (enumeráció), a csodás elemek alkalmazása, az állandó jelzők és ismétlések, az epikus hasonlatok. Az eposz propozíciójában tudtunkra adja a szerző, hogy most már „Másnak hangosabb versével / Fegyvert s vitézt éneklek”, azt, aki Szolimán haragját kivívta. Verséhez segítségül hívja múzsáját (invokáció), aki nem más, mint a keresztény Szűzanya. A cselekmény a mennyben veszi kezdetét: Isten letekint a földre, s úgy találja, hogy nagyon megromlottak a magyarok. Istentelenség, széthúzás, irigység él közöttük. Büntetésből Alektó fúriát elküldi Szulimán szultánhoz, hogy a magyarok ellen tüzelje a pogány török császárt. Alektó a szultán apjának, Szelimnek alakjában jelenik meg, s meggyőzi, hogy a magyarok könnyen legyőzhetők. Gyülekezik hát a had (seregszemle), s elindulnak országunk ellen. Szigetvárban Zrínyi Miklós kapitány imádkozik: ha a török arra venné útját, hadd haljon a kereszténység oltalmára hősi halált. A feszület háromszor Zrínyi felé hajlik, s a kapitány szózatot hall: megadatik majd neki a mártírhalál (csodás elem). Zrínyi tisztában van vele, hogy a török nem bátorságával, fegyelmével, hanem túlerejével számít a győzelemre. Emlékezteti hát katonáit, hányszor sikerült fegyelemmel, csellel, rendíthetetlen hittel a túlerő fölébe kerekedni. A korábbi sikerekkel biztatja most is övéit s azzal, hogy „mindfelől ránk néz az nagy köröszténység”, bennünk van bizodalma. „Harcolnunk peniglen nem akármi okért / Kell, hanem szerelmes körösztyén hazánkért / Urunkért, feleségünkért s gyermekeinkért, / Magunk tisztességéért és életünkért.” Halul béget és a dühös természetű Demirhámot követségbe meneszti a szultán: a szigetiek adják át a várat. Zrínyi azonban kereken visszautasítja az ajánlatot, mert törökkel nem alkuszik. A vár ostroma a hetedik énekben kezdődik meg. A magyarok minden csatát megnyernek, s már úgy gondolhatnánk, hogy megnyerjük a háborút is, hiszen a törököknél már másodjára ül össze a haditanács, s a Szultán is a visszavonuláson gondolkodik, amikor a törökök elfognak egy postagalambot, ami Kolozsvárra repült volna. A levél szerint a magyarok már csak ötszázan vannak, csak két napig tudják tartani a várat, és segítséget kérnek. Ez felbátorítja a pogányokat, és egy utolsó nagy csapást mérnek a magyarokra. Őket segíti az alvilág is: elfognak tizenkét magyar vitézt, megölik őket, s vérükből varázsolva Fúriákat és Hárpiákat küldenek ránk. A 15. énekben már Zrínyi is érzi végóráját közeledni: magához szólítja maradék harcosait, emlékezteti őket arra, hogy Isten kiengesztelése végett vállalták a harcot. „Nem haragszik már ránk, mert itt büntetését / Megvette bűneinkért, s igaz törvényét / Bételjesítette: most hüvség érdemét / Az nagy mennyben készíti s oda visz minket.” Sziget ura szép fegyvereket választ, karjára aranyperecet csatol, dolmánya zsebébe 100 aranyat tesz, hogy majdani gyilkosát így jutalmazza. A vezér és maradék katonái kirontanak a várból, s még a szultánt is megölik. A magyar katonák mind egy szálig meghalnak, de a halálhozó nagyságát mutatja, hogy nem ember, hanem egy folyó végez velük. A barokk stílusnak megfelelően a honvédők elnyerik méltó jutalmukat, és az angyali sereg kíséretében a lelkük a mennybe száll. Az eposz mondanivalója, hogy a szigeti vitézek erényeivel, erkölcsi fölényével megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököket. A költő művészi tudatosságára vall, hogy az eposz 15 éneke összesen 1566 strófából áll, s ez egyben utalás a szigetvári ostrom évére. Hangsúlyos verselésű, a versszakok 12 szótagosak.

A Szigeti veszedelem a magyar irodalom egyetlen barokk eposza. Ez azonban tökéletesnek mondható, mert mind a formája, mind pedig a mondanivalója megfelelő a műfaj sajátosságainak

███████████████████████████████████████████████████████████████

A klasszicista színház és dráma jellemzőinek bemutatása Moliére egy művén keresztül: (4. téma)

Moliere színpadán a tragédia fejedelmi és antik hôseivel ellentétben már korabeli polgári konfliktusok jelentkeznek.

A komédia

A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minôsége a komikum, olyan értékszerkezet, melyben értékhiány leplezôdik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá. A komédia hôsei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, a karikírozás eszközeit. Cselekményében sok a valószínűtlen fordulat, a véletlen, megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű. Komikus konfliktusra épül a darab. A komédia igazsága nem a történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis látszat alól előtűnik a valódi lényeg.

Helyzetkomikum, jellemkomikum

A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzetet, melyben a komikus hôs csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük. A jellemkomikum a komikumnak az a fajtája, mely a szereplô jellemébôl következik, pl. amikor valaki másnak akar látszani, mint amilyen valójában, s a látszat és a valóság ellentéte gyorsan kiderül.

Moliere támaszkodott az olasz vígjáték, a commedia dell’arte hagyományaira is. Ennek legfôbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát. A francia vásári komédia, bohózat, a farce elemeinek s témakörének hatása is megfigyelhetô vígjátékaiban.

Tartuffe

Moliere célja nemcsak a nézôk megnevettetése volt, hanem az emberek hibáinak megjavítása, bűnök leleplezése, ostorozása. A Tartuffe meséje és szerkezete könnyen áttekinthetô: egy rokonszenves, jómódú polgári családba befurakodik egy gazember, s ravaszságával csaknem a végsô romlásba dönti ôket.

Klasszicista dráma

A darab felépítése követi a klasszicista szabályokat. Moliere elfogadta és megtartotta a hármas egység követelményét. A színhely végig Orgon párizsi házának szobája, az idôtartam pedig néhány óra. A nézôk elôtt egyetlen eset játszódik le.

Moliere jellemalkotási módszere, hogy kiválaszt egy-egy sajátos típust, társadalmi hibát, mellôzi kifejlôdésének ábrázolását, ugyanakkor következetesen végigviszi következményeit. Hôseit több oldalról, több, egymással ellentétes szemszögbôl vizsgálja meg. A Tartuffe szereplôi páros rímekben (alexandrinusokban) beszélnek, a darab tehát verses mű.

Az ostorozott bűn

Moliere ebben a művében az álszenteskedés, a farizeusság társadalmilag veszélyes bűnét leplezi le. Tartuffe az ôszinte vallásosság, jámborság pozitív erkölcsi értékeit használja fel céljai elérésére, s ezzel egy ideig félrevezeti Orgont és édesanyját, Pernell asszonyt. Ők viszont éppen a vallásosság erényét viszik a józan ész határait meghaladó módon túlzásba, s így naiv hiszékenységükkel, bigottságukkal áldozatul esnek Tartuffe-nak.

Expozíció

A mű I. felvonása az expozíció. Az egyre szenvedélyesebbé váló családi vitában mindenki részt vesz, csak a két fôszereplô nincs jelen, de róluk van szó. A legszélsôségesebb nézetek Tartuffe személye körül csapnak össze. Pernell asszony egy “szentnek” tartja, míg a család más tagjai dühös indulattal beszélnek Tartuffe-ről, megvetik és elítélik.

Bonyodalom

A drámai szituáció bemutatása után a II. felvonásban indul meg a bonyodalom. Az elvakult Orgon lánya, Mariane férjéül Tartuffe-öt választotta. Mariane alig tiltakozik apja döntése ellen. A korabeli vígjátékokra jellemzôen a gyámoltalan szerelmesek helyett a talpraesett komorna (Dorine) perlekedik és taktikázik.

A címszereplô megjelenése

A III. felvonásban maga a címszereplô is színre lép, Moliere új megvilágításba helyezve még inkább kibontja a “hôs” jellemét. Tartuffe megjelenésével mozgásba lendül minden, a klasszicista dramaturgia szabályainak megfelelôen felgyorsulnak az események. Tartuffe mostanra félelmetes és veszélyes alakká nôtt. Mikor Orgon el akarja kergetni házából a gonosztevôt, Tartuffe Orgont és családját utasítja ki otthonából. Hiszen övé már a ház és Orgonnak minden vagyona (ezt Orgon íratta Tartuffe nevére). Orgont mégis egy bizonyos kazetta nyugtalanítja leginkább, nem is annyira vagyona elvesztése. A darab eddigi komikus légköre fenyegetôvé válik.

Tetôpont, megoldás

A kazetta egy politikai menekült, egy felségáruló titkos iratait rejtette – most, hogy ez is Tartuffe birtokába került, Orgon élete is veszélyben forog. A tetôpontot akkor éri el a drámai feszültség, mikor Valér már a letartóztatási parancs hírét hozza, illetve amikor megérkezik a rendôrtiszt Tartuffe társaságában. S ekkor jön a váratlan fordulat, a szerencsés megoldás: nem Orgont, hanem Tartuffe-öt tartóztatják le, akiben egy régóta keresett s álnéven bujkáló szélhámost ismertek fel.

Moliere végsô üzenete az, hogy az emberek lelkében élô rend és harmónia utáni vágynak két fô ellensége van: a fanatizmus és a gonoszság. Ezek ellen küzdeni pedig mindenkori emberi kötelesség.

███████████████████████████████████████████████████████████████

Stílusok sokfélesége Csokonai költészetében: (5. téma)

A felvilágosodás egyik legnagyobb költője Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai költészete, poétai ízlése rendkívül széles skálán mozog: verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílusirányok nem egységbe forrasztva, hanem egymás mellett és után élnek nála, s ez teszi költészetét oly kedvesen bájossá, zseniálisan sokszínűvé. Nem kötötte magát egyféle versrendszerhez, mindegyik jó neki a maga idejében. Egyszerre volt született őstehetség és az esztétikai tudományokban jártas tudós költő. A gyöngyösi féle barokkos hagyományokból indult el, a poétaosztályok tananyagán és versgyakorlatain keresztül magába szívta a klasszicizmus iskolás változatát, felhasználta költészetében a manierizmus bizonyos elemeit is, azt a reneszánszból kinövő irányzatot, mely annak egyszerűségét változtatta bonyolultsággá, harmóniáját hangolta át diszharmóniává, és nyelvi virtuozitásával, erős intelektualizmusával nagyon jól egybevágott a tudós költő becsvágya. De ott él költészetében az olasz irodalomból ellesett rokokó a maga kellemvilágával, kecses, miniatűr formáival és sajátos örömkultuszával, s ennek egyik kiágazásaként az anakreóni dalok vidám életérzése. 1795-ig nagy költői erővel szólaltatta meg a francia felvilágosodás legfőbb eszméit- főleg klasszicista színezetű költeményeiben, s élete vége felé hangot kap költészetében a rousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekülő kiábrándultsága, halálvágya is. Az irányzatok tarkaságával rokon a hangnemek gazdag sokfélesége is: a fesztelen, a diákszobák világának nyersen évődő, pajzán tónusától az ódai szárnyalásig, a könnyed, olykor kedvesen felszínes rímpengetéstől a tudós- filozófikus mélységekig, a realisztikus nyersességtől a szerelmi líra tiszta lelkiségig, kipróbált mindenféle hangot, árnyalatot. Mindenre tudományos érdeklődése, nyelvtehetsége és az egész világirodalomban való otthonossága tette alkalmassá.

███████████████████████████████████████████████████████████████

Berzsenyi Dániel a klasszicizmus és romantika határán álló költő:

(6. téma)

Élete:
 - 1776: Hetyén született, nemesi család egyetlen gyermekeként.
 - 1788: soproni evangélikus líceum, ahova nehezen illeszkedett be.
 - 1793: megszökött Sopronból és beállt katonának, de hamarosan innen is
   elmenekült.
 - 1795: félbeszakította deákpályáját.
 - Niklára ment nagybátyjához. Néhány évre hazatért ugyan, de apjával rossz
   viszonyban volt.
 - 1799: feleségül vette Dukai Takács Zsuzsannát, és Sömjénre, majd Niklára
   költöztek.
 - 1803: Kis János fedezte fel, hogy Berzsenyi 1796 óta verseket ír és
   elküldött hármat Kazinczynak.
 - 1808: 77 versből álló kötetet küldött Kis János Kazinczynak, aki
   lelkesítette Berzsenyit.
 - 1813: megjelent előbbi kötete.
 - 1817: Kölcsey bírálata, elhidegült Kazinczytól, azt hitte ő áll a
   háttérben, Berzsenyiben ezután elhallgatott a költő.
 - 1826: A versformákról.
 - 1829-1834: Kritikai levelek.
 - 1830-ban Akadémiai taggá választották.
 - 1836-ban halt meg Niklán.
Berzsenyi Dániel a klasszicizmus és romantika határán élt, költészetében
keveredik ez a két irányzat. Utolsó klasszikus költő (mitológia, műformák).

███████████████████████████████████████████████████████████████

A romantika általános jellemzői: (7. téma)

A romantikus művészeteket általában gazdag fantázia, végletes és erős érzelemvilág, az egyén belső világának kivetítése jellemzi. Zenében is a személyes elemek uralkodnak a korábbi stílusok objektívebb jellegével szemben: az emberi érzelmek - öröm és bánat, szenvedély és magány - közvetlen kifejezést nyernek, és a hallgatóra is erős hatást gyakorolnak. A romantikus zene rendkívül sokat merít a természetből és a társművészetekből: utazási, irodalmi, képzőművészeti élmények épülnek be a zenébe. A romantikárajellemző, hogy témáit sokszor a múltból meríti. Térben és időben szívesen eltávolodik a jelentől. Ebben része volt a népművészet, a folklór felfedezésének is. A század sajátos műformája a dal, költészet és zene egyesülése; az új zenekari műfaj, a szimfonikus költemény - adott irodalmi, történelmi stb. téma megjelölésével - a programzene jellegzetes területe.

a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ("spleen"); vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel
felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egy időben elindul a népmesék gyűjtése és a népnyelv beemelése az irodalomba
a múlt felé fordulás leginkább a középkor, főleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg
nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik
fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek
elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése
stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.
hangnem: legelterjedtebb a patetikus, humoros (főleg fekete humor) és az ironikus hang.
az epikai műfajok között vezető szerepet tölt be a regény, nagyszámú történelmi regény és kalandregény születik a korszakban. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is.
kialakul több átmeneti műfaj is, mint a világdráma vagy a drámai költemény. A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.
a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.

A német romantika filozófiájának megalapozóiként a német gondolkodókat ismerjük:
A német irodalomban a romantika több korszakot és helyszínt ölel fel:
További német romantikus írók, költők: Friedrich de la Motte Fouqué, Jakob Grimm és Wilhelm Grimm – a népmesevilág feltámasztói, Wilhelm Hauff meseíró, Heinrich Heine költő.
Az angol preromantika William Blake költészetében jelenik meg. Az angol irodalomban a későbbiekben a romantika két korszakra bontható: első generációja az angol tavi költők:William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge nemzedéke, míg a második generáció Lord Gordon Byron, Walter Scott, John Keats, Percy Bysshe Shelley és Mary Shelley nevével fémjelezhető. A voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költője sem tekintette önmagát romantikusnak. A némethez hasonló egységes mozgalom nem volt. Az angol romantika megszületésének dátuma 1798, William Wordsworth Lírai balladák című alkotása. Az angol romantika hagyományai továbbéltek a viktoriánus korban is, romantika és realizmus keveredik a Brontë nővérek művészetében.
A francia irodalomban a romantika először a Napóleon által száműzött Mademe de Staelnál jelentkezett. A romantika kezdetének jelképes időpontja1830, Victor Hugo Hernani című darabjának bemutatója. Az év az Hernani csatája névvel vonult be a történelembe, a klasszicizmus és az új stílus képviselői csaptak össze. Jelentős költő Alphonse de Lamartine.
Az orosz romantika két nagy névvel fémjelezhető: Alekszandr Szergejevics Puskin és Mihail Jurjevics Lermontov. Puskin művészetével kezdődött az orosz művészet kibontakozása és önállóvá válása, egyes elemeiben pedig már a realizmust előlegezte meg.
Dél- és Közép-Európa romantikus irodalma:

Johann Gottlieb Fichte – a romantika boldogságeszményének megfogalmazója.
Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling – az idealizmus mint a romantika iránymutatójának megteremtője.

a romantika előfutárai: Friedrich Hölderlin, a romantikus költészet német megteremtője és Jean Paul.
a jenai romantika képviselői: Novalis, August Wilhelm von Schlegel és Friedrich von Schlegel, Ludwig Tieck, Friedrich Schleiermacher teológus és filozófus, Wilhelm Heinrich Wackenroder.
a berlini romantika képviselői: E. T. A. Hoffmann és Heinrich von Kleist.
a heidelbergi romantika képviselői: Bettina von Arnim, Ludwig Achim von Arnim, Clemens Brentano, Adelbert von Chamisso, Joseph von Eichendorff.

Olasz irodalom: Giacomo Leopardi költő, Alessandro Manzoni regényíró.
A lengyel irodalom legkiválóbb romantikus költője: Adam Mickiewicz.
A 19. századi magyar irodalom nagy romantikusai: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Jókai Mór.
A délszláv népek híres romantikus szerzői: France Prešeren, a szlovén nemzeti irodalom megteremtője, Hriszto Botev a bolgárok nemzeti költője.

(Egy kis Wikipédiás hozzátétel, mert fogalmam sincs miért volt ilyen karcsú.)

Finished